Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1-Egy újabb Jel

2014.01.24

-Anya, anya!

Mrs. Paw utálta, ha főzés közben zavarják, pláne, ha az esti Meseidőre készít ételt, de hallotta lánya hangján, hogy komoly baj van, így kelletlenül elszakította tekintetét a készülő egérlevestől, és az éppen belépő lány felé fordult.

-Greta! - közölte Barbara a térdére támaszkodva.

-Mi történt ezzel a lánnyal már megint? - morogta Mrs. Paw, miközben még egyszer, utoljára ellenőrizte a leves hőmérsékletét.

-Újabb jel! - mondta Barbara.

-És kedvező? - ért a lánya mellé Mrs. Paw. Barbara megrázta a fejét.

-Nem értem! Egyszerűen nem értem! - motyogta magában Mrs. Paw.

Barbara a ház mögé vezette az anyját, és közben folyamatosan magyarázott.

-Éppen mutattam neki, hogy hogyan kell fára mászni, majd ha szüksége lesz rá, amikor...

 -Megmondtam, hogy ne tanítsd Gretát ilyesmire! Még a végén leesik a nagy mászásban... - vágott közbe Mrs. Paw. De Barbara zavartalanul magyarázott tovább, nagyokat gesztikulálva hozzá . - Na szóval, amikor épp egy vékony ágnál tartottunk, Greta elkezdett félni. Könyörgött, hogy szedjem le, és akkor.,. megtörtént...

Amikor Mrs. Paw meglátta a lányát, újra leszögezte magában, hogy ő ezt nem érti.

Greta kis csenevész volt, vékony, és picike. Ezzel szemben Barbara magas volt, és egy kicsit testes, de hát a Paw-oknál ez a normális. Ahogy barátnője, Karen mondaná: "Az alma nem esik messze a fájától". Hát, Greta messze esett, az biztos, mondja erre mindig Mrs. Paw. Nagyon szőke haja és kék szeme is különbözött tőlük: nekik sötétbarna vagy fekete, nagyon ritkán vörös hajuk van, és rikitózöld szemük.

De hát ezek a Macskák tulajdonságai, nem? A Paw-ok ugyanis Macskák időtlen idők óta, amióta a Paw-ok Paw-ok lettek. És Gretáról elég nehéz lenne elképzelni, hogy macska lenne.

„Inkább egér”, Mrs . Paw fülében még mindig ott csengett Karen kárörvendő hangja.

„Karennek van igaza!”, szögezte le Mrs. Paw, „ez a lány szégyent hoz a családunkra!”

Ám Mrs. Paw csak ekkor vette észre Gretán a Jelet. A nagybetűs Jelet. Óvatosan közelebb ment a lányához.

-Szentséges bajusz! - morogta.-Fordulj meg, te lány!

Greta megszeppenve engedelmeskedett az anyai parancsnak.

-Ezek meg mik? – visította az asszony, és a Greta fején lévő két „izé”-re mutatott. Nem is várt választ, mert tudta, hogy csak egy idegesítő vállrángatás, és egy "Nem tudom, anya"-lenne a válasz.

-Utána kell járnom! Gyere! - szólt oda Gretának, és bedöcögött a házba. Az egérleveséről egészen megfeletkezett. Greta nagyot sóhajtott, és követte anyját. Ebben a hónapban ez már a második Jel, és egyik sem utalt arra, hogy egy hét múlva macskává fog változni.

„Valószínűleg hernyó leszek.”, gondolta Greta keserűen, és abban a pillanatban ez még lehetségesnek is tűnt. Ezekkel az izékkel a fején biztosan.

Mrs. Paw egyenesen a dolgozószobába sietett, egy könyvespolchoz. Nyelvét kidugva keresgélt a megfelelő könyv után.

-Ahha! Most megvagy! - kiáltott fel diadalmasan, és leemelt a polcról egy vaskos kötetet. „Diana Frogg: A Jel-útmutató, és segítség szülőknek” - betűzte halkan Greta. Mrs. Paw-kezében újdonsült szerzeményével-szinte lerepült a földszintre, és lehuppant egy székre. Greta engedelmesen követte.

-Anya, a leves! - pillantott undorodva a lábasra.

 -Figyelj, Greta! - sóhajtott Mrs. Paw, miközben a lábashoz döcögött. - Én elfogadtam, hogy vegetáriánus vagy, bár megjegyzem, undorító szokásnak tartom, de légy szíves, a leves iránti nemtetszésed ne az én szemem láttára nyilványítsd ki, mert ez bántó!

-Igen, anya... - Greta óvatosan kezébe vette a könyvet, és fellapozta a tartalomnál. Első pillantásra megállapította, hogy a mű legalább harminc éves lehet. Az írónő beszédstílusa és a lapok vékonysága árulodtak erről. A kötet négy nagy részre volt osztva. A fejen, a háton és hason, a lábon, és az egyéb területen megjelenő Jelek. Greta habozás nélkül a fejen megjelenőhöz lapozott és nézegetni kezdte a könyvet. Volt ott mindenféle. A különböző fülátalakulásoktól kezdve a szemek megnövekedésén át egészen az arcszőrzetig terjedt a végelláthatatlannak tűnő lista. Minden Jel mellett egy kis rajzolt ábra segített azoknak az olvasóknak, akik a leírást nem értették teljesen.

Mrs. Paw-nak közben úgy-ahogy sikerült megnyernie az egérlevessel vívott ádáz küzdelmet és kimerülten leroskadt Greta mellé egy székre.

-Ideadod?-kérte, mire lánya - kinyitva hagyva - a kezébe nyomta a könyvet.

-Nagyjából már sikerült átnéznem - mondta közben - de nem találtam semmit. Reménytelen.

Mrs. Paw nem reagált, hanem bőszen folytatta a keresgélést. Greta szükségtelennek tartotta, hogy anyja mellett lóbálja a lábát, miközben várja, hogy végezzen az úgyis esélyteken kutatással, így inkább kiment az előszobai tükör elé, hogy tüzetesebben megvizsgálja az "izé"-ket a feje tetején. Ám mielőtt hozzákezdett volna, szokás szerint nem tudta megállni hogy saját magát is szemügyre vegye egy kicsit.

Alapjában véve nem tartotta csúnyának magát. Tetszett magán a világoskék szeme, a szögegyenesen vállára omló tejfölszőke haja és az alakja is. Greta kicsit le is nézte azokat az lányokat, akik mindent utáltak magukon, még azokat a dolgokat is, amiken semmi utálnivaló nincs. Azokat pedig kifejezetten rühellte, akik pontosan tudták magukról hogy szépek, mégis tettették a kisebbségi komplexussal küzdő szerencsétlen csúnyácskát. Greta úgy vélte, pontosan tudja magáról, hogy mennyit ér. Igaz, a szeme, a haja és az alakja javítanak valamennyit az összpontszámon, de minden más jócskán lehúzza. Bőven a közepes kategóriába sorolta magát. Ha választhatott volna, kire szeretne hasonlítani, habozás nélkül a legjobb barátnőjét, Fridát mondaná. Frida volt Greta női ideálja. Persze ezt soha nem vallotta volna be neki.

Greta most az "izé"-ket vette szemügyre. Két, körülbelül 15 centis sárga szőrös valami nőtt ki a feje tetejéből, amiknek a a végén egy-egy kis sárga pamacs ült. Ha hozzájuk ért, nem érzett semmit, de ha meghúzta őket egy kis fájdalmat érzett ott, ahol a fejbőréhez csatlakoztak. Pont mint a haj.

-Ócska könyv! - Mrs. Paw méltatlankodva belépett az előszobába, miközben össze-vissza lapozgatott - Nem lehet hogy nincsen benne!

-A szemem sem volt! - közölte Greta unottan.

-Mi az hogy nem volt? Hát persze hogy benne volt! - csattant fel Mrs. Paw - Azt írta, valamilyen rovar leszel.

-De ez is hülyeség - mutatott rá Greta - Miért lennék rovar, ha ti macskák vagytok?

-Nem ti, hanem mi. Te is macska leszel! - kiáltotta már-már hisztérikusan az anyja. - A könyv hazudik!

-Persze, hazudik...

-Tessék?

-Semmi-semmi...

Mrs. Paw közben már a konyhában sürgött-forgott.

-Szólj a nővérednek és kezdjetek el készülődni a Meseidőre! Én majd fölébresztem Danielt.

Gretának máris pocsék kedve kerekedett. Már nem is tudta, mit gondoljon. A könyv volt a legjobb az egész bolygón, nyilván nem téved. Vagy mégis? Hiszen Gretának macskának kell lennie.Mindenki a családból az. Viszont egy dolog biztos. A Jelek tévedhetetlenek. Tehát ő nem lehet macska. Nekik nincs tiszta fekete szemük és "izé"-jük sem. Az meg pláne nincs. Furcsa is lenne ha a cicák ilyen sárga bigyókkal a fejükön mászkálnának.

"Anya is tudja",jött rá Greta. "Anya tudja hogy nem leszek macska. Azért viselkedik ilyen furcsán, mert nem mer szembenézni a ténnyel". Már nem mintha ő szembe tudna nézni vele.

Greta mindeközben a nővére szobájának ajtajához ért, és benyitott.

-Kopogni luxus? - Barbara a számítógép előtt ült és egy közösségi oldalon szörfözött. Greta figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, és rögtön a tárgyra tért.

-Anya üzeni hogy kezdjünk el készülődni.

-Jaj ne már! - Barbara nem leplezte unottságát.

-Nyugi már, tök jó lesz!

-Ezt most komolyan mondtad? - Barbara úgy meredt a húgára. mintha hirtelen két feje nőtt volna. - A Meseidő? Tök jó? Na ne röhögtess!

-Figyelj, szerintem sem valami izgalmas, de mivel úgysincs mit tennünk ellene. Ha már muszáj elmennünk, legalább egy kicsit vidámabban! Gondolj bele: találkozhatsz Peterrel!

-Peter? Pff... - Barbara kényeskedve felhúzta az orrát, és visszafordult a komputerhez.

-Ne tegyél úgy, mintha nem érdekelne Peter. Elég nyilvánvaló, hogy... - Greta gyorsan elharapta a mondatot és közben alig bírta visszatartani a kitörni készülő nevetését.

-Foglalkozz a magad dolgával, jó? - Barbara szemmel láthatóan halálosan megsértődött.

-Oké-oké.. - Greta halkan becsukta maga mögött az ajtót, és a saját szobájába lépett.

.

-Lányok! Indulunk! - Greta még egyszer utoljára belepillantott a falon álló tükörbe, aztán lesietett az előszobába. Egy testhez simuló, hosszú, halványpiros ruhát vett fel, ami kiemelte az alakját.

A családja már az előszobában készülődött-Mr. Paw-t kivéve.

-Apa hol van? - tudakolta Greta, miközben belebújt a fekete lapostalpú csizmájába.

-Azt mondta, sajnos csak később tud elszabadulni a munkából mint remélte, így a Téren találkozunk. - Mrs. Paw megpróbálta begyömöszölni az üvöltő Daniel lábát a hótaposóba-sikertelenül.

-Greta, segítenél? - adta fel végül - Daniel most kelt föl és ilyenkor nagyon nyűgös. - Greta volt a családban a "Daniel-szakértő", ugyanis ő tudott a legjobban bánni a kisfiúval. Türelmes volt vele, ami a családja többi tagjáról nem igazán mondható el.

-Anya! Az "izékkel" mit csináljak? - tudakolta Greta. Mrs. Paw felpillantott.

-Takard le őket valamivel. Nem szeretném ha a Föld Rész minden szülője rajtunk nevetne.

-Köszi! - csattant fel Greta erősen sírós hangot megütve - Megnyugtató, hogy még a saját anyám is szégyell!

-Jaj kicsim, tudod hogy nem úgy gondoltam... - sietett leszögezni Mrs. Paw, és megölelte - Nem szégyellek, csak szeretném elkerülni hogy az emberek téves elképzeléseket kreáljanak rólunk.

-Tudom anya - Greta kicsit lenyugodott és felvett egy nagy sapkát a fejére, ami kellően eltakarta a feje tetején éktelenkedő "izéket". - Ez nagyon gázul néz ki - fintorgott.

-Ugyan már! - nevetett rá Barbara - Senki sem fogja észrevenni.

Greta sokkal jobban érezte magát. Jókedve csak fokozódott, amikor a kocsiban ülve hirtelen különös szúrást érzett a két "izé" irányából. Levette a sapkát, a feje tetejéhez nyúlt és... a lélegzete is elakadt!

-Anya! - kiáltott fel lelkendezve! - Az "izéim" összemennek!

-Jé, tényleg! - kuncogott Barbara - Nagyon viccesen néz ki!

Daniel kihajolt a babaülésből hogy megszemlélje nővérét és kacagásban tört ki.

-Ennyire vicces? - Greta automatikusan elmosolyodott és a visszapillantó tükörbe nézett. Valóban elég nevetséges látványt nyújtott.

-Hála a Királynőnek! - sóhajtott fel, mikor az "izéknek" híre-hamva nem maradt.

-Egyet értek! - közölte Mrs. Paw. - Azt a rémes sapkát meg ne is lássam!

-De hát Barbara azt mondta...

-Csak azt mondtam, hogy senki sem fogja észrevenni - közölte Barbara - Nem azt hogy nem ocsmány.

-Te malac! - ciccegett Greta.

-A-aa! - rázta a fejét a nővére - Én Macska vagyok! - És a következő pillanatban mindannyiukból kitört a nevetés.

.

A sötétedő égboltot szentjánosbogarak fénye világította meg. A Tér már zsúfolásig tele volt emberekkel.

A kis csapat az emberek közt szlalomozva igyekezett eljutni egy cédrusfához, ahol reményeik szerint a Blotch család várta őket. Mivel mindenki egy irányba - a tér közepe felé - tartott, kifejezetten nehéz volt a haladás, de végül Greta diadalmas kiáltást hallatott.

-Ott vannak!

Mrs. Paw azonnal veszettül integetni kezdett.

-TERESA! GREGG! ITT VAGYUNK!-kiabálta, mire a közelükben midenki feléjük fordult.

-Anya! Ez irtó ciki! - sziszegte Barbara és gyorsan Blotchék felé nyomult hogy minnél messzebb kerüljön édesanyjától. Mindeközben mindannyian a fa alá értek és egy kis csoportot alkotva tömörülnek. A Blotch házaspár azonnal komoly eszmecserébe fogott Mrs. Paw-al, akinek a karján Daniel vigyorgott szélesen. Barbara szégyenlősen Peter elé lépett, aki egy vidám mosollyal köszöntötte.

-Greta! Végre! - ugrott a nyakába Frida.

-Nehogy megfojts, tee! - kuncogott Greta és ő is jól megszorongatta a lányt.

-Hogy vagy? - bontakozott ki az ölelésből Frida és komolyan a szemébe nézett. Greta egy mélyet sóhajtott.

-Őszintén? Pocsékul. Képzeld, ma délelőtt újabb Jelem jött!

Frida együttérzően megsimította a vállát.

-Gondolom...

-Ja, nem volt pozitív - vágott közbe gyoran Greta.

-És azt nem sikerült kideríteni, hogy mégis mire utalnak ezek a Jelek? Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ebben a hónapban ez már a második, és egyik sem... - harapta el a mondatot Frida és bocsánatkérően a barátnőjére nézett - Bocsi, gondolom, ez neked most elég kellemetlen.

-Nem, dehogyis, igazad van. Hát, a könyv szerint valamilyen rovar lehetek a nagy fekete szemek miatt. Meg a mostani Jelem is eléggé ismeretlen volt. És mivel a rovar kifejezetten ritka... tényleg, Fri, te tudsz egyáltalán BÁRKIT aki rovar lenne?

-Hát persze!

-Micsoda? És erről én hogyhogy nem tudok?

-Greta, ne hülyéskedj! Ne mondd, hogy nem tudtad hogy a Királynő is az!

-Jaj ne már, Frida! - fintorgott Greta -Te komolyan beveszed ezt?

-Mit?

-Hát ezt a Királynős marhaságot. Blablabla, Őfelsége aki a Nedves Félteken él, van egy 10 éves lánya és a környező bolygókkal köt szövetséget?

-Persze hogy elhiszem! - rázta a fejét értetlenül Frida - Miért, te nem?

-Na jó, Fri, erre majd később rátérünk, ezen most ne vitatkozzunk úgy, mint legutóbb.

-Ja, amikor reggel kezdtétek és még vacsinál is ezt toltátok! - szólt bele Peter a beszélgetésbe, mire Frida a gyomrába bokszolt.

-Gyerekek, ne most! - csitította őket Mrs. Blotch - Mindjárt kezdődik a Meseidő.

-Jaj, nee! - nyavalyogtak a gyerekek.

-Vajon most miről fog szólni? Remélem, a Féltekekről! - mondta izgatottan Barbara. Peter mosolyogva bólintott.

-Nekem is az a kedvencem - tette hozzá és egymásra mosolyogtak.

Frida elfintorodott - Ne a Féltekek legyenek! Azokat mindenki tudja! Sokkal jobb lenne ha inkább a Királynőről szólna! - meredt a távolba ámodozóan, mire Gretából kitört a röhögés - Most meg mi a bajod? - kérdezte Frida kissé bedurcizva.

-Fri, mindenki tudja, hogy a Királynő csak gyermekmonda. Senki sem hisz benne! - kezdte türelmesen Peter.

-De! Én igen!

-Pontosan ezt mondtam! Senki! - újra nevetni kezdtek, mire Frida megsértődve felhúzta az orrát és tünteltőleg elfordult.

-Jaj, ne már, Fri! - karolta át békítőleg Greta. - Gyere, menjünk beljebb a Tér közepe felé mert a Nagy Sámán nemsokára jön. Ki tudja: lehet hogy ma pont szerencséd lesz!

.

Greta és Frida igyekeztek a körön belül viszonylag középen elhelyezkedni, hogy ne kapjanak fejmosást szüleiktől de ne is üljenek olyan közel a Nagy Sámánhoz, hogy: "Meg tudják számolni az összes orrszőrszálát" ahogy Peter mondaná.

-Nem láttad Anniékat? - forgolódott Frida.

-Nem, de figyelj - kapta el barátnője karját Greta - Légyszi, ne említsd nekik ezt a Jeles dolgot.

Frida megértően bólogatott.

-Más sem hiányzik neked minthogy Madi és a húga lepcses szájának köszönhetően holnap már az egész Csemeteképző tudja a dolgaidat ugye? - kuncogott. Az említettek a következő pillanatban nagy hangzavarral meg is jelentek.

-HALIHÓ! - üvöltött Madison már messziről és - nem törődve hogy vagy húsz emberen áttapos - Gretáék irányába csörtetett. Annika mögötte lépdelt és folyamatosan nevetett őrült barátnőjén.

-Fri, szerintem készülj fel, ez rázós lesz! - súgta oda barátnőjének Greta és gyorsan felálltak hogy ha nem is lélekben, de legalább testben felkészüljenek. A következő pillanatban Gretát akkora erejű lökés érte, hogy hanyatt vágódott és ha Frida nem lett volna mögötte, elbúcsúzhatott volna az esti Meseidőtől.

-Uramatyám... - nyögte Frida meg sem próbált kibújni a súly alól - sikertelenül.

-Anni, nem segítenél? - nyöszörgött Greta, mivel Madison képtelen volt egyedül felállni, ugyanis a lába összeakadt Frida lábával. Anni felől azonban semmi válasz.

-ANNIKAAA! - üvöltött Frida, mire Greta ijdten összerándult, Madison röhögőgörcsöt kapott, Annika pedig felsikított és leejtette a telefonját.

-Lányok, egy kicsit csöndesebben! - csitította őket Mrs. Blotch, Greta pedig még elkapta anyja rosszalló pillantását. Annika eközben végelláthatalannak tűnő sopánkodás közepette kihalászta a telefonját a porból, majd nekiállt, hogy kiszabadítsa Madison lábát.

-Benjaminnak írtál? - nézett rá kaján mosollyal a lány.

-Most ne ezzel foglalkozz, inkább segíts kiszabadítani a lábad! - csattant fel Annika és a füle tövéig elpirult. Madison engedelmeskedett, de közben újra kitörő kacagása ellen küzdött.

Végül a lány lába sikeresen kiszabadult Frida alól és így végre Greta is feltáplászkodhatott. Madison erősen összepréselte és csak azért nem tört ki panaszáradatban, mert mikor megfordult látta, hogy Frida még nála is rosszabb állapotban volt.

-Kiszakadt a harisnyám - nyöszörögte elkeseredetten, mintha barátnői nem vették volna idáig észre. És valóban: pontosan a jobb térdén egy hatalmas lyuk éktelenkedett.

-Gyorsan ülj le! - sürgette Greta és lenyomta barátnőjét a fűbe. Úgy helyeszkedett mellé, hogy a szülők még véletlenül se lássák a harisnyát. Annika és Madison követték.

-Madi, hol van Fizzy? - tudakolta Greta, csak hogy megtörje a csendet. Madison vállat vont.

-Vele jöttem ide. Apu is szeretett volna jönni, de ez a sok munka... - Madison arca, ittléte alatt először, szomorúságot tükrözött. Ezt barátnői is észrevették, mert szinte azonnal témát váltottak.

-Szerintetek miről fog szólni a Meseidő? - kérdezte Frida Annikához és Madisonhoz fordulva, mire Greta fáradtan felsóhajtott, aminek hallatára a másik kettő felkuncogott.

-Szerintem... - kezdte gyorsan Annika, mielőtt Frida megszólalhatott volna-A gépekről fog szólni. Vagy a nagy felfedezésekről. Azok már rég nem voltak - a másik három helyeslőleg bólogatott.

-Tuti, hogy a királynőről fog szólni - közölte Madison, mire Frida szeme felcsillant - Sajnos - tette hozzá a lány, folyamatosan Frida arcvonásait fürkészve.

Ám sajnos nem maradt idő válaszra, mert a következő pillanatban furcsa, derengő félhomály borult a Térre és mindenki elcsendesedett.

-Itt van - suttogta Annika, mire Greta is abba az irányba nézett. És valóban. Ott állt a Nagy Sámán teljes életnagyságban.

.

A Nagy Sámán igen különleges figura volt a maga módján. Végtelenül idős ember volt-vagy legalábbis annak látszott. Senki sem ismerte a pontos korát. Structure-Mutante megváltására érkezett, még a réges-régi időkből. Legalábbis ez állt Greta történelemtankönyvében. A bolygó a rég elfeledett samanizmus vallást követte, aminek a Nagy Sámán a központi alakja. Elődeitől átszármaztatott képességei révén kapcsolatot tud teremteni a túlvilággal.

A mostani Sámán már Greta szülei idejében is ugyanúgy nézett ki és Greta meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi kinézete legalább negyven éve nem változott. Amióta az eszét tudta, ugyanaz a tollakkal és szarvakkal díszített fejdísz, rongyos állatmintás köpeny és papucsféle volt rajta és elengedhetetlen kelléke volt a sámándob. Greta maga még sosem beszélt vele: közvetlenül találkozni is még csak egyszer volt alkalma-a születésekor.

A Nagy Sámán méltóságteljesen lépett be a kör közepére. A lobogó tűz megvilágította az arcát és Greta látta, hogy a férfi ma sokkal meggyötörtebbnek tűnt, mint máskor. Hiába a díszes öltözet, a méltóságteljes járás, népük vezetőjében nem látott mást, mint egy fáradt valakit.

-Nincs jó színben az öreg - suttogta a fülébe Frida, mintha csak kitalálta volna a gondolatait. Greta alig észrevehetően bólintott.

A Nagy Sámán lassan körbepásztázta a termet acélkék szemével. Mikor feléjük pillantott, a lány megborzongott.

-A mai éjjelen a szellemek különleges utasítást adtak számomra - kezdte reszelős hangján, mire Greta felkapta a fejét. Ilyenre még sosem volt példa. A lány óvatosan körülnézett és látta, hogy a többi lakó sem reagál másképp. Madison konkrétan tátott szájjal bámult.

-Nehéz idők járnak mostanában - folytatta - és senki sem tudhatja, kiben bízhat meg és kiben nem. Barátokból ellenségek, szeretőkből gyilkosok lesznek. Legyetek nagyon óvatosak és tanuljatok a most következő történetből. A mese, amit ma éjjelre a Szellemek kijelöltek nektek, szent népünk története lesz majd.

Az egész Teret susmogás és suttogás moraja lepte be.

-Népünk története? - rázta a fejét idegesen Madison - Úgy érti az EGÉSZ?

Greta maga sem értette a dolgot. A Nagy Sámán mindig a népük történetéről mesélt, de csak részleteket. Arra még sosem volt példa, hogy az egészet mesélje el nekik. Hiszen egy kis részlete is legalább egy háromnegyed óráig tartott! Greta önkéntelenül is Barbara tekintetét kereste. Nővére tanácstalanul rázta a fejét.

-Tudom, hogy ez sokatokat meglep - folytatta a Nagy Sámán, mire mintegy csettintésre halálos csend lett - De a Szellemek szükségesnek érzik hogy újra elmeséljem az egészet mert úgy érzik, az eltévelygő lelkek hazatalálnak majd a nehéz időkben, ha visszaidézik e szavakat.

-Szóval akkor lesz a Királynő is? - pattogott izgatottan Frida.

-Minden bizonnyal - vont vállat Annika - De ha igaz, amit a Nagy Sámán beszél, akkor addigra te már réges-rég az igazak álmát fogod aludni.

Greta nem figyelt barátnőire, csak a Nagy Sámánt bámulta meredten. A férfi újraélesztette a tüzet felemelte a sámándobját és beszélni kezdett.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

merzsebe@t-email.hu

(Farmur , 2014.12.01 08:14)

Olvasom,követem.

merzsebe@t-email.hu

(Merzsi, 2014.04.25 20:04)

Drága Korikám ez fantasztikus lett ! Hihetetlen jól írsz!
Puszi: Farmor

Köszi

(Cornelia K, 2014.04.25 20:05)

Köszönöm szépen, Farmor :)

hedvig00@freemail.hu

(hedi, 2014.01.24 11:54)

Kori ez hihetetlen jó lett! ;)Siess a kövövel <3

Köszi

(Cornelia K, 2014.01.24 11:57)

Köszi Hédikém imádlak és sietek ahogy tudok ;) <3

 

 

Profilkép


Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Április / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 18648
30 nap: 1059
24 óra: 42